No kérem. Félig már megírtam az U20-as csapat bronz meccsének öröm eposzát. De csak félig. Most meg már nem fogom befejezni, elvesztette aktualitását. Maradjunk annyiban, hogy a meccs második félidejében a körmömet lerágva szorítottam. A 11-esek alatt meg örjöngtem egy karikát. De megérte. Nyertek a srácok!! :)

Na, de akkor jöjjön is az, amiót február óta várok. Ami eljött végre.

Október vége és a Tampa vendégszereplése Londonban. Hogy a lúd legyen kövér, kicsit megfűszereztük a londoni trippet egy stockholmi kerülővel. :)

Day1 & 2.

Ébredés Sóskúton. Kávé, reggeli, indulás. Rostockig gyakorlatilag extrák nélkül eljutottunk Ágival. 9kor indultunk és f9-re értünk oda. A szlovákoknál kiderült, hogy kell autópálya matricát használni. De hogy egy kurva tábla nem mutatja ezt... remélem szept elejéről, amikor Gerihez mentem és nem vettem nem fognak utánam küldeni valami szép kis büntit. A cseh szakasz borzalom. Ráz mint a dög. Ezért nem szabad beton lapokból autópályát építeni. A német szakasz felüdülés volt. Jó utak, no probléma. Berlin körül szép nagy ring lehet... de mi nagyjából átmehettünk a városon. Este 6 volt, így volt némi forgalom, de nem álltunk, szóval azért lehetett haladni. Rostockban relaxáltunk egy fél órát, mire jött a komp. Itt már a 12. óránál jártunk. Kompra fel. Eddig kétszer utaztam kompon, de most sem zavart szerencsére. Aludni nem tudtunk, vagyis én nem... olyan világos volt, hogy hiába bújtam kapucniba úgy sem tudtam aludni. Meg végig ment egy TV, no meg egy szép nagy váró egyik sarkában helyezkedtünk el, 3 svéd persze hova ül... mellénk. No az ő szövegelésük is zavart. Kicsit szundíthattam, de nem vagyok benne biztos. :)

Dánba érkezés. Kompról le. 2x1 sávos úton tovább. De ekkor már éjfél volt, így nem volt forgalom. A kompos brigáddal mentünk konvojban. Végre autópálya, de skandináv szokás szerint 110-es limittel. Koppenhága előtt mondtam Áginak, hogy részemről most már átadnám a volánt. :) Így átült ő. Dánban még kétszer felrázott a réveteg szunnyadásból, harmadjára a Koppenhága és Malmö közötti híd közepén. Kómásan felnézek, látok két batár nagy pillért aztán kóma tovább. A hídból kb azt érzékeltem, hogy akkora mint mondjuk a megyeri... ergo vizibringával is lehetne a drogot csempészni a két ország között. Svédben Patrick világosított föl, hogy 1x km hosszú... :)

Svéd elején kiment a szememből az álom, hála egy tankolásnak. Így beszélgettünk Ágival, úgy voltam vele, hogy tartom a navigátor frontot és csevegünk. Ennek örömére ittam egy energiaitalt, amitől olyan álmos lettem mint az állat... így újfent laza szunya jött. Stockholm előtt 230 kilóméterrel ébredtem. Így visszavettem a volánt. Ági is tudott szunyálni, Stockholmig meg küldtem neki... a reggeli dugóba értünk oda persze. De nyolcra már a háznál voltunk. 1907 km volt asszem és 23 óra, melyből kettő komp.

Mondanom sem kell, hogy mocskosul zombi fejünk volt. Parkoló nem volt, így még meditáltunk ott, (elég idióta szisztéma van kint. van olyan rész, ahol három óránként kell állítgatni a parkoló jegyet és van olyan ahol 8 óránként). Én persze megpróbáltam aludni de nem sikerült a világosban, átköltöztem a konyhába, ahol kicsit sötétebb volt, de ott sem sikerült. Egy szál boxerben állva meg nyílik az ajtó és belép Ági anyukájával. Na szép intró volt. :D

Délután előkerült Patrick. Örömködés miegymás. Welcome whisky, kajcsi, relax. Este még néztem NASCAR összefoglalót, aztán szunya. Végre tudtam 10ig aludni. 

Day 3.

Érdekes most nem nagyon történt. Pénteket írtunk már ugye. Patrick délig dolgozott. Addig mi hárman összekészültünk. Majd elhagytuk a kocsit és átváltottunk tmegközlekedésre. Centrálból pedig indult busz Skavstara. Petit boldogítottam az út alatt. Stockholmnál páran lebontották egymást, így bazi nagy dug volt. A buszos szerencsére jó arc volt, lement még a dugó elején a pályáról és a régi úton kikerülte. A repülés extrák nélkül zajlott. Ez volt az első utam Ryanairral, de még egy ilyen cigány légitársaságot... a Wizz is 100x jobb. Érkezés Londonba, kicheck. Elkaptuk a buszt. Irány be a City. Gyors kaja a Burgerben (volt tripla Whopper!!! ) aztán irány a szálloda. Többiekkel kis welcome whisky. Karesz és Attiláék már csüt óta kint voltak. Föfiék előttünk 1-2 órával értek ki. Aztán szunya.

Day 4.

Szombat. Ébredés. Reggeli. Majd irány a város. Én már láttam párszor, de Ági és Peti nem, így megmutattuk nekik. Délben már az első Guinness a Tower mellett. Aztán St Paul katedrális. Majd át délre. Ott megtaláltuk az a pubot ami 1615 óta működik. Fish and chips és még egy Guinness. Egy kis keringő Dungeon keresés közben. (3x sétáltunk el Francis Drake restaurált hajója mellett). Végül inkább irány a Wstminster. Big Ben, tüntetők stb. szokásos :)

Innen további séta. Karesz becsatlakozása és kaja keresés. Ez sikertelen, így inkább vissza a szállóhoz. Ekkor már 6 óra volt kb. Többiek ott kaja, majd 9-es indulás kitűzése. Így Karesszal mi is rohantunk vissza kajáért. Többiek szokásos módon késnek, így majd f10-es indulás. Itthon kb ekkor gyűlünk össze. De london... Találkoztunk Danival meg Lillával. Jóskás osztálytársak, kint élnek Londonban. Dumcsi irány a soho. Mindenhol tömeg. Végül egy pubban találtunk egy asztalt, oda préseltük magunkat 12-en. :)

Guinness. Majd zárás 11kor!!! Tiszta beszarás. A pubok 12kor zárnak... Nagy nehezen találtunk egy szórakozó helyet. Botrányos zene, így fent söröztünk. Petyával kellemesen beálltunk már. Hazafelé thai kaja. Majd busz. Ezen én bealudtam, míg nem ébresztenek, hogy le kell szállni, mert egy fasz mercis elállja az utat. A dühödt utasok fel akarták rakni a padkára, nem sikerült, így jött az ötlet, hogy be kellene rúgni az üveget, kézifék ki és eltolni... na ezt már nem hagyta valami közeg. Innen egy quuuurva hosszú séta a szállodáig. Elgyötörten ágyba zuhanás és szunya.

Day 5.

Ez a nap nekem a hasmarsról szólt és most finoman fogalmaztam. :) A thai cucc úgy kiverte a biztosítékot a gyomromban, hogy fostam mint a murányi ló... Dél körül még kis Oxford Street-i nézelődés. Az ottani cuccok sem jobbak mint az itthoniak és még az outletet sem találtuk meg... szóval indulás Wembley felé miután a lányokat lekoccintottuk.

A plussz jegyemet sikerült 10 (azaz tíz!!!) fontért eladni. Tépett is az ideg... a Robbie Williams koncert után ez már a második eset, hogy veszek előre egy csajszinak jegyet, majd mire jön az esemény dob... én meg összesen bukok negyven rongyot... hát legközelebb max a feleségemnek fogok előre valami jegyet venni az tutti ziher.

Bánatomban vettem egy 82-es Winslow mezt. A szél kezdett feltámadni így étlen szomjan bevonultunk a Webleybe. Mondanom sem kell, hogy hamarabb jutottunk be mint itthon egy újpest meccsre (pedig a nézőszám között van egy 80ezres különbség...). Fent ültünk a kakasülőn, de ennek ellenére tök jól lehetett látni. Fotózkodás, végre sör!! Már vattát köptünk. :)

Mindenhol ki voltak téve fehér és piros tampás zászlók, hála annak, hogy mi voltunk a házigazdák. Koncert, zázslólengetés. Remek hangulat. A felvezetés fenomenális volt. Angol katonák kihúztak egy hatalmas Bucs zászlót, a két kapu mögött meg kirakták az angol meg az amcsi zászlót. Két himnusz és jöttek a játékosok. A pats bevonulása közben semmi extra. Majd szépen felsorakoztak a cheerleadereink (a legszebbek a ligában :D ) hatalmas fáklya tűz két oldalt (10 méter magas minimum) és jöttek az Istenek. Én extázisban visítottam mint egy kismalac, közben vadul fotózva. A tömeg örjöng... a hangulat fenomenális volt.

Ide jöjjön Karesz videója:

A meccs.  

Mondanom sem kell, hogy roppant lazán kikaptunk. 0-6-os mérleggel érkezett a csapat Londonba. Egy int return TD rögtön, majd két másik. Nekünk meg first down is alig. Volt nálunk is két Int elkapás. Majd egy szép passz és TD. De hát verésre álltunk. A többiek mondták is, hogy jó szar csapatnak szurkolok, de azért szolidarítottak. A második félidőben kicsit leült a játék is. Simán kikaptunk, nálunk már sok momentum nem volt.

Meccs után találkozás Föfiékkel (ők másik szektorban nézték). Majd irány a metró felé. Akkora tömeg mint az állat! Meg sem mozdultak. Séta a másik irányba. Patrick vett nekem egy zászlót 3 fontért. (megy majd a szoba falra :) )

Többiek kajáztak, majd irány vissza a belvárosba. Jó hosszú metrózás... és visszaérkezés a szállodába. Kis videó nézegetés, whisky kóla, majd mindenki kóma, így alvás.

Day 6.

Az utolsó nap. Karesz már hajnalban lelécelt taxival, mert korai géppel ment, így tőle könnyes búcsú még este.

9re megbeszélt reggeli. Petyával le is megyünk, többiek f10 után kezdenek szállingózni. Reggeli, búcsúzkodás, majd pakolás. Újabb 3/4ed órás várakozás, közben mindenki előkerül, így együtt indulás be. Többiek leválnak itt ott.

Végül irány Heatrow. Valami eszméletlen messze volt a várostól, másfél óra volt mire a szállodából kijutottunk.

Épp hogy beestünk Föfivel és Don Pepperonival. Gyors becheck, csomag feladás és irány horány. Duty freeben láttam, hogy két egy literes Bell's whisky 16 font. Gyorsan beronygoltam, erre mondja  csóka, hogy EU-n kívülieknek csak... na mondom rohadjanak meg... 

British Airways járattal jöttünk haza. Kb egy órás késéssel. Mögöttem valami idióta végig ott szídta az angolokat, de egy kisgyerek idegesítőbb volt, aki az egy órás várakozás alatt úgy bőgött mint az állat. De artikulálatlanul. Szerintem ő sem tudta miért. Le is szögeztem magamban, hogy gyerek még nem lesz vagy 5 évig... végre felszálltunk, a gyerek is bealudt, így út közben tanultam.

Aminek örülük. Hogy már egyáltalán nem parázok a repüléstől. Régebben 2-3 nappal az indulás előtt már szinte aludni sem bírtam. Felszállás közben vízfacsarás a karfából, meg ilyenek... ehhez képest, most nyugodt alvás, felszállás közben nézelődés stb. Lehet a végén még megszeretem...

Sima leszállás ferihegyen. Majd egy szolid várakozás mert nem tudták rácsatlakoztatni a gépet a polipra... mondtam is, hogy legközelebb maradok a Wizzairnél...

Összegzés:

Életem nagy élménye volt. Jó volt látni és összegyűlni a barátokkal, még ha ezért ki is kellett menni Londonba :))

A Webley és a meccs körítése fantasztikus volt. Ilyet még itthon nem fogok látni egy darabig az biztos. Felejthetetlen élmény, ahogy 86ezer ember lengette a Bucs zászlókat. Jó volt látni a játékosokat élőben, szerelmes voltam a cheerleaderekbe :)) Szóval kihagyhatatlan volt. Az én pechem, hogy pont ez a szezon és eme meccs előtt szedték szét úgy a tampát, hogy nyeretlenül és esélytelenül álljunk... :( 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.